Poecilidae - Elevenszülő fogaspontyok

Halfajokban igen gazdag család. Az elevenszülő fogaspontyok népszerűek, tartásuk az átlagember számára sem jelenthet különösebb nehézséget. A fajok döntő többsége nem túl kényes, nem igényelnek lágy vizet,és élelmezésük sem okoz problémát. Az elevenszülők őshazája Észak-Amerika, Közép-Amerika valamint Dél-Amerika trópusi részei.Némelyik  fajt a  szúnyogok elleni harcban is bevetették. Így kerülhettek guppik Afrikába és a Fülöp-Szigetekre. Szúnyogirtó fogaspontyokat Magyarországon is telepítettek.Ezek a példányok Hévízre és a Miskolcra kerültek. A Miskolctapolcán található tóban,ezek a gambusiák meghonosodtak és a mai napig is megtalálhatók. Mivel az elevenszülő halak szinte kivétel nélkül jó úszók,  tágas akváriumra,nagy kiúszótérre van szükségük. Az elevenszülők állóképességét növeli ha vizüket kicsit megsózzuk. 10 liter  vízhez egy kávéskanálnyi a megfelelő adag. Természetesen nem jódozott konyhasóra gondoltam. Különösen növendék halaknál ajánlanám a víz megsózását. Néhány kivételtől eltekintve a Poecilidae fajok a világos,napos helyen álló akváriumot kedvelik. Szívesen csipegetik az akvárium falán lerakódott algát is . Étrendjük legyen változatos, műeleség mellett élő táplálékra is szükségük van.Tubifex, Artémia egyaránt szóba jöhet. Az oxigénben szegény vizet egyik hal sem bírja még az egyébként igénytelen halak is kényesek erre. Ezért lehetőleg kerüljük sok példány összezsúfolását és használjunk levegőztetőt. Az ivarok megkülönböztetése  viszonylag könnyű. A hímek általában kisebbek,színesebbek mint a nőstény. A hímeknek ezenkívül van egy érdekes szerve, a gonopódium . Ez a párzásra  alkalmas szerv  a hímek farok alatti úszójából alakult át és a hímek ezzel termékenyítik meg a nőstényt. A várandós nőstények a kicsiket három-öt hétig hordozzák. Utána  megszülik az ikrákat  és az ikrákból kipattanó kishalak rögtön a víz színére úsznak. Ha ez nem sikerül nekik életük végéig hason csúszók maradnak és  néhány nap vagy hét múlva elpusztulnak. A nőstények kannibalizmusa erősen változó. Sokszor még fajon belül is nagy az eltérés. A rabló csukaponty viszont kíméletlenül fogyasztja ivadékait. Ha minden kicsit megakarunk tartani feltétlenül szerezzünk be egy szülőketrecet. Ez minden fajra vonatkozik. Sok faj nagyon  variábilis,kereszteződnek egymással és ebből a frigyből rengeteg szép szín és tenyészváltozat keletkezik.Ez különösen igaz a guppikra,mollikra, szifókra.



Belonesox belizanus. Rabló fogasponty.

Közép - Amerika keleti részén él ez a ragadozó természetű hal.A nőstény jó körülmények között húsz centiméter is lehet. A hím 10 - cm-nél ritkán nő nagyobbra.  Testüket sötét pontsorok díszítik, a farokúszón fekete folt látható. A hastájék fehér, a hát szürke színű, az oldalak zöldesen csillognak, az úszók sárga színűek. Nagy medencét igényelnek sok rejtekhellyel , sűrű növényzettel. Ragadozó természetük miatt társas akváriumba nem valók. A nőstények még a hímeket is elfogyasztják ha nem jutnak elég élő eleséghez. Apró halakat is szívesen fogyasztanak. Saját ivadékaikat is kíméletlenül elfogyasztják ha  nem gondoskodunk elletőketrecről. Az ivadékok már 2 - 2,5 cm hosszúak mikor kibújnak az akváriumból. Gyors növésűek, könnyen felnevelhetők.


 Gambusia


Az  elnevezés jelentése nevetséges semmiség.. Nem annyira elterjedtek mint  a Poecilidae család többi tagja. Legismertebb közülük a szúnyogirtó fogasponty, bár sajnálatos módon ez a faj is kiszorult az akváriumokból. Csak elvétve akad olyan akvarista aki foglalkozna velük, kereskedésekben sem kaphatók. A Gambusiák közül a szúnyogirtó fogasponty az amelyik Magyarország szabad vizeiben is megtalálható néhány helyen,  a többi faj Magyarországon nem ismert.. Sajnálatos módon néhány Gambusia faj teljesen kihalt.

Gambusia Dominicensis. Domingói fogasponty.
Ez a faj is a Gambusiák családjába tartozik. Hazája Kuba és Haiti. Még a szúnyogirtó fogaspontynál is ritkább jelenség akváriumban. A hím nagyon apró, kifejlett korban sem több mint 2,5 cm. A nőstény hosszúsága 6 cm. Barnás, zöldes alapszínű testüket fekete foltocskák díszítik. Sötét hosszanti csík is látható rajtuk. Veszekedős halak-, a nőstények a hímeket gyakran megtámadják. Optimális hőmérséklet 25 - 28 C. Nem nevezhetők szaporának. Egy ellésnél 10 - 15 halnál többre nem számíthatunk.

Gambusia nicaraguensis. Nicaraguai fogasponty.


Hazája Közép -Amerika. Édes és fél sós vizek lakói. A hím mintegy 3 cm hosszú,a nőstény 5 cm. Szürkészöld alapszínű testüket sötét foltocskák díszítik. Életmódjuk, szaporodásuk olyan mint a Gambusia fajoknak általában.


 Gambusia Punctata. Pontozott fogasponty.

Hazája Kuba, nagyon sok példány él Havanna környékén. A hím 5 cm, a nőstény 8 cm. A test alapszíne kékesszürke, az úszók világoskékek. Vörösbarna  pontsorok is díszítik testüket. A hím hátúszóján vörös szegély látható. Akár a szúnyogirtó fogasponty, nagyon ellenálló faj. Mindenevők. A nőtény egy szülésnél  30 utódot hoz világra. A kicsik gyors növésűek, ellenállóak.


 Gambusia Yucatana. Yucatani fogasponty

Hazája Mexikó és Yucatán. A hím 5, 5,5 cm hosszú, a nőstény néhány centiméterrel nagyobb. A test alapszíne szürkészöld, melyen sötét pontsorok láthatók. Veszekedős faj. Az utódok gyors növésűek.

Gambusia Affinis -Szúnyogirtó fogasponty


Hazája az Usa, Kelet-Texas és Mexikó. A mesterséges telepítések révén azonban globálisan elterjedtek még Ausztráliában is élnek Gambusiák. Maga a Gambusia elnevezés a kubai spanyolból ered és haszontalant jelent. A Gambusiákat a szúnyogok elleni küzdelemben vetették be és ez hol sikeres volt hol nem. Sok helyen a szapora és szívós Gambusiák kiszorították az őshonos fajokat és a békákat is. Néhány országban, így például Oroszországban azonban ez a harc sikeres volt. Érdekesen alakult a szúnyogirtó fogasponty magyarországi története is. Az első Gambusia példányokat egy Budai nevű tanár telepítette a Miskolc-Tapolcai csónakázótóba. A telepítés annyira sikeres volt, hogy a mai napig is élnek szúnyogirtó fogaspontyok a Miskolc-Tapolcai csónakázótóban ahol más elevenszülő fajok, mint például a Szivárványos Guppi és a Xiphophorus helleri nem tudtak gyökeret verni. .A Hévízi-tó egy elkerített részén próbált 1939-ben Nikolics Ferenc szúnyogirtó fogaspontyokat honosítani. Valamilyen ok miatt azonban a zsilipek kiszakadtak és a szúnyogirtó fogaspontyok a Hévízi-tóban is elszaporodtak. Néhány éve szóba került, hogy a szúnyogirtó fogaspontyot a Balatonba is telepítik, de ezt az ötletet végül elvetették. Véleményem szerint helyesen, a hazai halfauna nagyon megsínylette volna a biológia szúnyogirtásnak eme módját. A szúnyogirtó fogasponty rendkívül szívós hal. Átmenetileg a nagyon meleg vizet is kibírják, ez akár 42 ° C is lehet. De még a fagypont körüli hőmérsékletet is jól viselik.
Ideálisak kerti-tóba. A hím kisebb mint a nőstény 3-4 cm hosszú, kifejlett nőstény a 6-7 cm hosszúságot is elérheti. A hím színesebb, egyes törzseknél a hát és farokúszón fekete pontok láthatók. A nőstény nagyon hasonlít a guppi nőstényéhez. A szúnyogirtó fogaspontynak van egy alfaja,változata is, a G. Affinis holbrooki. Ezt régen önálló fajnak tekintették.  Az ivarérettséget két hónap alatt elérik. Kíméletlenül  fogyasztják ivadékaikat így akváriumban csak szülőketrec   alkalmazásával menthetjük meg a kicsiket. Akváriumba sajnos csak nagyon kevesen tartják ezt a halat. Ennek részben egyszerű színezetük az oka. A másik ok talán az hogy nem éppen békések, más halfajok  úszóit csipegetik. Azért a jelenleginél több figyelmet igényelnének.


Girardinus fajok.


A nem nevét Girardról egy észak - amerikai zoológusról kapta. A család közeli rokonságban áll a Gambusia nemmel.

Girardinus metallicus. Fémes fogaspontyocska

Hazája Kuba.Kubában sok helyen megtalálhatók. A hím 5cm, a nőstény 8 cm hosszú. A test alapszíne fémes sárga. Fekete keresztcsíkok is díszítik őket. Optimális hőmérséklet számukra 24 - 25 c. Mindenevő faj. Kedvelik a napsütötte akváriumot. Egy nőstény 10 - 20 utódot hoz világra. Az ivadékok gyors növésűek.


Girardinus falcatus. Izzószemű girardinus

Kuba vizeinek lakója ez a tetszetős halacska. A hím mintegy  4 -  5 cm, a nőstények két centiméterrel nagyobbak. A test színe átlátszó, enyhén sárgás árnyalatú. Nagyon szép zöld színű szemük van. Szeretik a sűrű növényzetet.. Optimális hőmérséklet 24 - 25 C.. Növényi táplálékot is fogyasztanak. Szaporodás : mint a fémes fogaspontyocskának.

Poecilia reticulata) - Szivárványos guppi

Az egyik legismertebb, legnépszerűbb faj. Hazája Dél-Amerika trópusi része, Barbados,Guyana,Trinidad és Venezuela. Rengeteg szín és formaváltozat van,ezért színezetükről nehéz pontos leírást adni.A főbb standardokat a későbbiek folyamán egy külön menüben adom meg,amennyiben lesz rá módom. A vad guppi hímek nagyon kicsik ,mindössze 2-2,5 cm hosszúságúak. A nőstények sem nagyobbak mint 5-6 cm. A tenyésztett változatok ennél jóval  nagyobbak,színesebbek. A vad guppikat a változatok kiszorították az akváriumokból. A  vad példányok szívósak,18-20 c fokos  vízben is jól érzik magukat. A hímek szinte mindig udvarolnak,nagyon kecses mozdulatokkal.A változatok hőigényesebbek,optimális hőmérséklet 25-28c . Lehetőleg dús növényzetű akváriumban tartsuk őket. De legyen tágas kiúszótér is ahol kiélhetik mozgékonyságukat  Ha nagy és szép példányokat akarunk nevelni medencénk legalább 100 literes legyen.A guppi békés természetű,társas medencében is könnyen tartható faj.A guppi oxigénigényes hal, megfelelő mennyiségű oxigén hiányában hamar megbetegszenek,növekedésük lelassul. Kedvenc eledelük az Artemia,de szúnyoglárvát és Tubifexet is fogyasztanak,nem válogatósak.