Characinidae- Pontylazacok


Pontylazacok leírása.


  Több mint 1400 faj tartozik a pontylazacok népes családjába. Hazájuk elsősorban Dél- és Közép-Amerika, 

továbbá Afrika. Az afrikai fajok közül a Microlestes interruptus azaz Kongólazac a legismertebb. Sok faj él Afrika trópusi részén,  a Nílusban, a Csád tó környékén , továbbá a Zambéziben is.

.


Néhol nagyon kedvezőtlen életkörülmények között is előfordulnak.Axelrodi.Észak-Nigériában egy majdnem

 kiszáradt tóban is talált Micralestes és Alestes fajokat. Erősen áramló vizekben sok molnárlazac található. Az 

akváriumban tartott pontylazacok azonban inkább Dél-és Közép -Amerikából pontosabban az Amazonas vizeiből

 származnak. Ezt a több mint 5500 km hosszú folyót joggal tekinthetjük a pontylazacok fő lelőhelyének. Az 

Amazonas vize szinte mindenhol lágy, enyhén savanyú. A víz néhol teljesen barnára, feketére színeződik a 
vízbe hulló növényi részektől. Ilyen hely például az Amazonas  egyik mellékfolyója a Rio Negro ahonnan a vörös 

neonhal származik. Máshol a víz fehér szinte átlátszó,de vannak mocsaras részek is. Sok pontylazac él a 2400 

km hosszú Orinocco folyóban is. A pontylazacok fő ismertetőjele az úgynevezett zsírúszó, amely a hát és farok 
úszó között helyezkedik el.  Van azonban néhány olyan pontylazac faj is amelyiknek nincs  zsírúszója. Alakjuk 

rendkívül változatos. A torpedószerű Nannostomusfélék éppúgy tagjai a családnak, mint az ellipszis alakú fekete 

tetra vagy a kör alakú tányérlazac is. Az  úszók általában nem nagyok, néha a hátúszó megnyúlik példa rá a 

fecskendező pontylazac. Egyes fajokon vállfoltok láthatók. A pontylazacok színezete általában nem túl élénk

 néhány faj azonban nagyon tetszetős.  Elég, ha a neonhal és a vörös neonhal csodálatos színeire gondolunk. 
Kevés hal veszi fel szépségben velük a versenyt. De mondjuk egy csapat Kongólazac sem akármilyen látvány.A 

sötét talaj és háttér jó hatással van a pontylazacok színezetére. A Characinidae fajok többnyire igen jó úszók és

 szívesen verődnek rajokba Rajban úszva játékosak, kergetőznek egymással. Eredeti lelőhelyükön tartózkodik

igen  sok faj,néhányan azonban a növényzettel sűrűn benőtt helyeken érzi magukat biztonságban. Inkább az

 alsó és középső vízrétegben tartózkodnak. Így viselkednek akváriumban is. Néhány faj úszás közben a jógikat is

 megszégyenítő testtartásokat,pózokat vesz fel. A Chilodus Punctatus  például fejre áll a Nannobrycon Eques és 


a Thaeyeria Boehlkei mintha a pisai ferde tornyot imitálná sajátos úszásával. A legtöbb pontylazac faj nagyon


 békés. Van néhány faj amelyik kilóg ebből a sorból és társas akváriumba nem való. Ilyen például a hírhedt 


Piraya  amely még az embert is képes megtámadni.  A Characinidae fajok tartása általában nem túl nehéz. Bár 


hazájukban  lágy vízhez szoktak,, a nálunk   használatos kemény vízhez is kiválóan tudtak alkalmazkodni. A 

kisebb pontylazac fajok elférnek negyven-ötven literes medencében,a nagyobbak 100-150 literes medencében 

tudják kimutatni igazi szépségüket. Szeretik a fényt,a napsütést,a trópusi őserdők térségében élő fajok inkább 

árnyékban,félhomályban érzik jól magukat. Az amazonasi őserdők hatalmas fái helyenként annyira leárnyékolják

 a vizet hogy azon nem vagy szinte alig jut a fény. Akváriumban ezt a félhomályt úszónövények telepítésével 

lehet pótolni. A Characinidae fajok élelmezése nem nehéz. Az élőeleség előnyösebb,de száraz és műeleséget is

 szívesen fogyasztanak. Növényi kiegészítésre csak kevés fajnak van szüksége. 22-26 c hőmérsékletű víz  sok 
pontylazac faj tartásához ideális, néhány faj ennél kevesebbel is beéri. Szélsőséges példa a barlangi vaklazac,

 amely akár 15-18 c hőmérsékletű vízben is tartható. A pontylazacok igénylik a kristálytiszta vizet, ennek hiánya

  különösen a neonhalféléknél betegségekhez vezethet. A tenyésztés sem mindig könnyű, néhány fajnak elég 

egyedi a szaporodásmódja. A tenyésztéshez kiválasztott állatokat etessük minél változatosabban. Ikráztatórácsra

is szűkség lesz, mert bizony a Characinidae fajok többsége ikrarabló. Finomszálú növények előnyösebbek az 

ikráztatás közben mert azon a magas testfelépítésű halak sem akadnak fenn. Néhány faj ívató medencéjét

teljesen vagy részlegesen árnyékoljuk, mert már egy kis fény is tönkreteheti a nagyon fényérzékeny ikrákat.

 Lágy, enyhén savas kémhatású víz a megfelelő a pontylazacok szaporításához. Néhány kivétel erősíti ezt a 

szabályt csak. Nagyon meglepődtem például azon hogy a császárlazac társas akváriumban,nagyon kemény 

vízben ikrázott és az ivadékok is kikeltek. Ez azonban fajon belül is egyedi jelenség lehetett Sok pontylazac 

szabadon ívó,az ikrákat szerte-szét szórják az akvárium egész területén. Igen érdekes a fecskendező 

pontylazac szaporodásmódja ikráit a vízből kiugorva az akvárium fedőüvegére tapasztja. A tenyészállatokat este


 helyezzük ki a medencébe. Az ívás általában a hajnali,órákban kezdődik el .A nászt gyakran erős kergetőzés

 előzi meg. Ívás után a tenyészállatokat  ki kell fogni Kivétel a már az előbb említett fecskendező pontylazac. Az 
ikrák kelési ideje fajonként változó. Először lárvaként függenek a kis ivadékok az üvegen, vagy a növényeken 

majd elúsznak.  Az első napokban jó táplálék a Cyclops nauplius és a Diaptomus nauplius de más apró eleség is

 adható. Az ivadékok többnyire nem kényesek. Néhány pontylazac fajnak  tetszetős tenyészváltozata van. 

Közkedvelt a fekete tetra fátyolúszós változata, de a neonhalnak is vannak szép gyémánt-és aranyszínű 

változatai is. Bár ezek még nem annyira nem elterjedtek.

Alestes longipinnis. Molnárlazac 

Hazája Nyugat - Afrika.  Erősen áramló  vizekben gyakori. Megtalálható Aranyparttól egészen Kamerunig. Hosszúsága 8 - 9 cm. Teste zöldesen csillogó.Mozgékony halak és ugrálósak. Az akváriumukat célszerű erősen letakarni. Természetben táplálékukat a víz felszínéről szerzik.



Astyanax fajok

Az Asyanax elnevezés görög eredetű. Dél-Amerika vizeiben élő Characinidae nem.Megtalálhatók álló és folyóvizekben egyaránt. A család tagjainak döntő többsége nem túl tetszetős.A színezet általában ezüstösen csillogó. Szeretnek rajokba verődni.Nagyon szívós ellenálló állatkák.  Az Astyanax fajok tartása  és tenyésztése a Hemigrammus caudovittatuséhoz hasonlít, kivételt képez a barlangi vaklazac.


Astyanax fasciatus

Hazája Amerika középső és déli része.Nagy növésű halak ,akár a 17 cm hosszúságot is elérhetik. Sok alfajuk létezik.

Astyanax mexicanus - Barlangi vaklazac

Tapasztaltabb akvaristák körében ismert hal a barlangi vaklazac. Valószínűleg nem az ábrándozó tinilányok kedvence lesz ez a hal,nem túl előnyös megjelenése miatt. Ennek ellenére tapasztalt akvaristák megpróbálkozhatnak tartásával hiszen igen érdekes az életmódja és a szaporodásmódja is elég egyedi.Hazája Mexikó,San Luis Potosi. Hűvös, barlangban folydogáló vizek lakója. Hosszúsága 7-8 cm. Színezetük nem túl élénk,halvány rózsaszínű,fehéres.A hímek valamivel kisebbek mint a nőstények. Igen érdekes halak. Szemük teljesen visszafejlődött,teljesen vakok. A bőrükön lévő érzőbimbók segítségével tájékozódnak. Könnyen kikerülik  az akadályokat és a táplálékot is megtalálják.Társas medencébe nem valók,azonos fajúak társaságában érzik jól magukat. Fontos hogy medencéjüket erős fény még véletlenül se érje. Az akváriumba ne tegyünk növényeket..Díszítéshez nagyobb köveket,szikladarabokat használjunk.Ideális hal azoknak akik nem akarnak nagy villanyszámlát, a18-20 c hőmérsékletű víz  szaporításukhoz is megfelelő. Csapatban is szívesen ívnak ha a medence minimum 30-40 literes. Fontos hogy az akvárium sötét helyen álljon.Ikrázórács szükséges,ívás után a tenyészállatokat távolítsuk el.Arra azonban vigyázzunk hogy  ne túl hamar mert a nőstények a párzások befejeződése után egyedül is folytatják az ikrarakást. Penészedésgátlót tegyünk a vízbe mert az ikrák csak három négy nap múlva kelnek ki.További 6-7 nap múlva már úszkálnak is .Gyorsan elérik az ivarérettséget akár négy  öt hónap alatt.


Brycon

Az elnevezés jelentése: harapó, fogcsikorgató. Dél- Amerika vizeiben honos nem, a nembe többnyire nagy közepes méretű halak tartoznak. A nemnek legalább 35 tagja van, akváriumban nagyon ritkák.


Brycon falcatus

Hazája Guayana. Hosszúsága 24 - 25 cm. Ezüstösen csillogó testüket vállfolt is díszíti. A pikkelyek nem túlságosan nagyok.  Az idősebb példányok  függőleges úszói vöröses színezetűek. Az ivari különbségeket nehéz megállapítani.  Nagy medencében tágas kiúszótér és dús növényzet megléte esetén jól érzik magukat. Kisebb halakat megtámadják, elfogyasztják. Optimális vízhőfok 18 - 23 C.




Bryconalestes


Az elnevezés jelentése : a molnár.  Afrikában élő Characinidae nem. Többségük nyúlánk testalkatú és karcsú. Erős fogaik vannak. Ugrálós természetű halak. Legalább 12 faj tartozik ebbe a nembe. A nem tagjai viszonylag hőigényesek.



Copella Arnoldi. Fecskendező pontylazac.

Régebbi könyvekben Copeina Arnoldi néven találjuk ezt az igen érdekes halat.Hazája az Amazonas és az Amazonas mellékfolyói. Elgazosodott vizekben gyakori, főképp a folyók oldalágaiban. A hímek mintegy 7 - 8 cm hosszúak, a nőstények kisebbek. A hím hátúszója sokkal fejlettebb Eleven, mozgékony, társas akváriumban is jól tartható faj. Ugrálós természetük miatt az akváriumot jól le kell takarni.Minden eleséget elfogadnak ha azonban a szaporítás a célunk élőeleséget is adjunk nekik. Optimális vízhőfok tartáshoz 23 - 25c, íváshoz 24 28C. Az akváriumot ne töltsük teljesen tele, néhány cm távolságot hagyjunk szabadon a vízszint és az akváriumot borító üveglap között. Ez különösen íváskor fontos hiszen az  ikrákat az akvárium üvegére tapasztják. Ha nincs hely az ugráshoz az ívás elmarad. A szabad természetben az ikrákat víz felé hajló levelekre, ágakra rakják. Az ívás megkezdése előtt próbaugrásokat végeznek, az üveghez tapadnak majd néhány másodperc múlva visszahullanak a vízbe. Ha minden rendben megy, kezdődik a valódi ívás. A nőstény ugrik először és ikráit az üvegre tapasztja. Az ikrákat a hím a vízből kiugorva megtermékenyíti. Ívás után a hím farokúszójával vizet fecskendez az ikrákra, ezzel óvja őket a kiszáradástól. Húsz, harminc percenként ezt a művelet megismétli.  A  mintegy  28 - 36 óra múlva kibújó ivadékok a hím által fecskendezett vízzel együtt jutnak be az akvárium vizébe. Az ivadékok vízbejutása után minden halat vegyünk ki az akváriumból. Lehet mesterséges keltetést is alkalmazni. Néhány órával a várható kelés előtt az ikrákat óvatosan toljuk le és mossuk bele egy pohár vízbe. A pohár tartalmát, az ikrákat és vizet ezután öntsük bele egy kis akváriumba. Három, négy nap múlva úszik a csapat. Az ivadékok száma általában ötven és kétszáz darab között van. Felnevelésük nem nehéz.


Catoprion mento. Zászlós piraya.

Nem kell a nevétől megijedni ez a faj korántsem annyira ragadozó természetű mint a piraya fajok általában. Kisebb halakat fogyasztanak ugyan, de néhány nagy méretű fajjal nyugodtan tarthatók akár közös medencében is. Eredeti hazájuk az Amazonas és annak környéke. Tartásukat csak nagy medencében tudom elképzelni.





Charax fajok

A hazai akvarisztikai életben nem túlságosan ismert halak. Dél -Amerika vizeiben honos faj. A Charax elvezés jelentése: hegyes cövek amely vélhetően a hegyes fogakra utal.

Charax gibbosus. Púpos pontylazac.

Hazája Guyana, az Amazonas alsó és középső vidéke, a Rio Paraguay és környéke. Pikkelyei nem túlságosan nagyok. A test barnásan ezüstös színezetű, hosszúsága 14 - 15 cm. Testüket több zöldes folt és egy sötét vállfolt díszíti. Úszóik sárgásak vagy barnásak. A nőstény teltebb, ívás idején a hím élénkebb színezetű. Kedvelik a nagy medencét ahol kedvükre kiúszkálhatják magukat. Sűrű növényzetre is szükség van, a növényeket lehetőleg hátul ültessük el hogy elől tágas kiúszótér maradjon. Békés természetű, mindenevő halak. Alkalmanként növényi táplálékra is szükségük van. Optimális hőmérséklet 24 - 26 fok. Nagy medencében szaporítsuk őket. A kis púpos pontylazacok 28 -30 óra múlva kelnek ki. Felnevelésükhöz sok élő eleség szükséges.




Cheirodon.

Az elnevezés jelentése  kéz alakú fogak. Dél  és Közép -Amerika vizeiben egyaránt honos faj. Kis és középtermetű halak tartoznak ebbe a halcsaládba.  Akváriumban meglehetősen ritkák, kivétel a Cheirodon Axelrodi.


Cheirodon Arnoldi.

Mexikó és Közép -Amerika vizeiben él ez a mintegy 8-9 cm hosszú hal. Összeférhetetlen természete miatt akváriumban nem tartják.

Cheirodon axelrodi. Vörös neonhal

A nemzetség legismertebb képviselője. Hazája a fekete vizű Rio Negro, az Amazonas egyik északi mellékfolyója. Nagyon hasonlít a közönséges neonhalhoz, könnyű összetéveszteni vele. Hosszúsága 4, 4, 5 cm. A hátrész zöld, a mellrész ezüstös. A zöld csík alatt nagy kiterjedésű vörös zóna látható. A nőstény teltebb Jól érzik magukat a neonhalak és fekete neonhalak társaságában. Tartásuk is hasonló, talán a vörös neonhalak egy kicsit hőigényesebbek. Optimális hőmérséklet 22 -24 fok. Élelemben nem válogatnak az élő eleséget és a száraz eleséget is szívesen elfogadják.Tenyésztésük nehezebb mint a neonhalé. A hímek meglehetősen válogatósak, nehéz jól összeillő párt találni. A tenyésztéshez egy 25* 50 cm alapterületű akvárium szükséges. A vízszint ne legyen magas, 12 cm elegendő.Sok vízinövényt tegyünk a medencébe különben félénkek lesznek.. Ideális a forrás vagy a jáva moha. A medence aljára tegyünk vékony tőzegréteget. A tőzegen átszűrt víz enyhén savanyú és lágy 1 - 3 NK keménységű legyen. A víz hőmérsékletét emeljük 26 -27 fokra majd helyezzük át ebbe a közegbe a párt. Ha jól érzik magukat már másnap kergetőznek, de rendszerint csak több nap után kezdik el az ívást. A medencét sötétítsük el. Az ívást általában az esti órákban kezdik el. Zseblámpával végignézhetjük a párzás tés a nászjátékot, ennyi fény még nem okoz károsodást. Szaporábbak mint a neonhal, ellenben az utódok lassabban nőnek. Abban az esetben ha a pár egy hét alatt sem hajlandó ikrázni, rajuk őket vissza. Néhány hét múlva ismét próbálkozhatunk a szaporítással, de a hímet cseréljük ki. Egy régi megfigyelés szerint az élénken kergetőző hímek rosszabb tenyészállatok mint a nyugodt példányok. Az ivadékok nauplius eleséggel könnyen felnevelhetők.



Cheirodon interruptus. Urugay tetra

Hazája Brazília  délkeleti része valanmint Urugay. Hosszúsága 6 cm körül.  Teste ezüstösen csillogó, farknyelét sötét folt díszíti, úszói vöröses színűek. A hímet kiöblösödő farok alatti úszójáról lehet felismerni. Optimális vízhőfok 20-25 c. Kedveli a napsütötte, világos helyen álló medencét. Az élő eleséget jobban szeretik. Általában a hajnali, kora reggeli órákban ívnak. Ívás után vegyük ki a tenyészpárt. Az utódok 28-36 óra alatt kelnek ki. Nagyon kicsik, csak apró eleséggel nevelhetők fel. Gyorsan nőnek és nagyon ellenállóak.

Cheirodon piabucus

A Parana és a La Plata vizeiben él ez a kb 8 cm hosszú hal. Színezetük nem túl élénk , fehéres. Optimális hőmérséklet 22-24c.

Cheirodon piaba.

Dél -Amerika keleti részén honos. Teste ezüstösen csillog, hosszúságuk 4- 4, 5 cm. Szívós, ellenálló halak.
A hímnek kiöblösödő farok alatti úszója van. Az élő eleséget jobban szereti.




Chilodus

Az elnevezés jelentése : fogak az ajkakon. Dél-Amerika vizeiben élő nemzetség.


Chilodus punctatus.. Pontozott fejreálló pontylazac.

Hazája Dél-Amerika. Az Amazonas és az Orinocco folyókban sok helyen megtalálható ez a kissé furcsa testtartásban úszó hal. Mocsaras vidékeken, kedvezőtlen körülmények között is megtud élni. Szívesen időzik növények között.Hosszúsága 7- 8 cm.  Barnásszürke testüket sötét pontok díszítik. A nőstények valamivel nagyobbak, teltebbek. Ha jól érzik magukat  a hátúszó környékén egy apró sötét folt látható. Rendkívül békések, még a kisebb halakat sem bántják. A hőmérséklet iránt sem különösebben igényesek. 20-28 c fokos vízben jól érzik magukat. Táplálékukat a talajról szerzik. Tenyésztésük nem könnyű,  talán ez az oka hogy nem annyira elterjedtek. A szaporításhoz legalább 25-30 literes medence szükséges. Csak igen lágy 2-3 nk keménységű enyhén savanyú tőzegen átszűrt vízben lehet őket eredményesen tenyészteni. Az ikrákat meg kell védeni a szülőktől, erre a célra az ikrázórács vagy a jávamoha megfelelő. A hőmérséklet ívás idején 26.28 c legyen. A kihelyezett pár eleinte idegenül  mozog, 2-3 nap alatt barátkoznak meg új környezetükkel. A szaporító medence ne álljon túl világos helyen. Miután megszokták új helyüket elkezdik az ikrarakást. Az ikrák száma több száz is lehet. Ívás után a szülőket vegyük ki. Az ikrák kelési ideje 6-7 nap. Egyes ivadékok nem tudják az ikraburkot átszakítani. Azokat az ikrákat amelyek kelés után 15 15 óra se kelnek ki rakjuk egy üvegtálba és egy tű és nagyító segítségével szabadítsuk ki őket.
                                                       

 



Corynopoma

Corynopoma rissiei. Tárcsás lazac.

Régebben törpeszájú sárkányhalnal is nevezték. Hazája Trinidad de előfordul Dél-Amerika más részein is. Magyarországon csak ez az egy változat ismeretes. A hím 7 centiméter hosszú, farokuszonya nagyobb, tárcsában végződő. A nőstény valamivel kisebb. A természetben több színváltozat létezik. A szabad természetben a szürkés, bronzszínű  példányok gyakoribbak. Akváriumban az auráta változat elterjedt, a vad példányok nagyon ritkák. Eleven, játékos természetű halak. Kedvelik a napsütést, a tágas medencét, a dús növényzetet. A kristálytiszta víz nagyon fontos számukra. Optimális hőmérséklet 23-25 fok. A nőstényt a párzások megtörténte után külön medencébe kell tenni. A nőstény 26-28 fokos vízben az ikrákat széles levelű vízinövények fonákjára ragasztja. A mintegy 24-28 óra múlva kibújó ivadékok három nap múlva már úszkálnak és keresik az apró eleséget. Ellenállóak, az ivarérettséget gyorsan négy-öt hónap alatt elérik.


                                                         
Cregrutus.Húsletépő.
Dél-Amerika vizeiben élő nemzetség. Viszonylag kis méretűek. Akváriumban ritkán tartják őket.

Creagrutus beni. Aranysávos pontylazac

Hazája az Amazonas. Az Andokban eredő vízfolyásokban is előfordul. Hosszúsága mintegy 8cm. Zöldesen csillogó testén aranyszegélyű csík fut végig. A hátúszót fekete folt díszíti. A nőstény szebb, színesebb. Időnként harciasak. Néhány vélemény szerint azonban társas tartásra is alkalmasak. Kedvelik a dús növényzetet, a tágas kiúszóteret. Optimális hőmérséklet 24-28 fok.. Szívesen fogyasztanak apró halakat és más élő eleséget. Akváriumban ritkán tartott faj.

                                                  

                                                      
Creatochanes. Nyelves.

Dél-Amerika vizeiben élő  nemzetség. A család tagjai ragadozó természetűek, ezért akváriumban ritkák. A családhoz mintegy öt faj tartozik.

Creatochanes affinis. Nyúlánk ezüstlazac.

Dél-Amerika trópusi részén honos, főleg a keleti részen elterjedt. Hosszúsága 12 cm. Alapszíne ezüstös, a faroktövet ezüst csík díszíti. A hím nagyobb méretű. Farokúszóján  világos folt  látható, lebenyei hegyesebbek mint a  nőstényé. Nemcsak ragadozó, de kannibál természetű is. Kisebb fajtársaikat is megtámadják. Csak nagy medencékben tarthatók. A gyengébbeknek rejtekhelyekre van szükségük hogy menedéket leljenek. Optimális hőmérséklet 24-25 fok.  Szívesen fogyasztanak kisebb halakat és minden más élő eleséget.

Creatochanes caudomaculatus. Farkfoltos pontylazac.

Hazája Dél-Amerika. Az Andoktól keletre gyakori, délen a La Platáig előfordul. Hasonlít az előző fajhoz külsejét és életmódját tekintve. Kevésbé hőigényes mint a C.Affinis, tartásához 20-25 fokos víz elegendő.

Crenuchus. Források ura.

Dél-Amerikában élő, ritkán tartott nemzetség.

Crenuchus spilurus. Kis rablólazac.

Hazája Brit-Guyana és az Amazonas középső folyása. Hosszúsága 6-7 cm. Vörösesbarna alapszínű testén arannyal szegélyezett sötét csík fut végig. A hím valamivel nagyobb és élénkebb színű mint a nőstény. Területeket foglalnak el ahonnan más halakat elkergetnek, de saját nagyjából azonos méretű fajtársaikkal jól kijönnek Fontos számukra a dús növényzet, amely nélkül könnyen félénkké válnak. Nagyon szeretik az apró halat, de száraz eleséget is fogyasztanak. Akváriumban sajnos ritkán tartják őket. Nappal kevésbé élénkek mint este.

Erythrinus.Kis vöröses.

Dél -Amerika vizeiben élő faj. Akváriumban ritkák.

Erythrinus  erythrinus. Vörös díszű pontylazac.

Dél -Amerika keleti részén gyakori , de megtalálható Északon és Délen. is Hosszúsága 19 -20 cm.  Zöldes színű testüket tetszetős csíkok, foltok és sávok díszítik. A kopoltyúfedőkön egy fényes folt látható. A hímek hátúszója fejlettebb. Tartásukhoz nagy medencét javaslok. Sok növényre és rejtekhelyre van szükségük. Ragadozó természetűek, de csak a tőlük kisebb halakat támadják meg. Nappal élénkebbek mint este. Szívesen fogyasztanak apró halakat, vízi rovarokat.

Exodon
Dél -Amerika vizeiben honos Characinidae faj. Az elnevezés jelentése :kifelé álló fogú hal.


Exodon paradoxus.. Kétfoltú pontylazac.

Hazája Guyana és az Amazonas vidéke. Árnyékos vizekben is gyakori.   Hosszúsága 14 - 15 cm. Ezüstös  - zöldes  alapszínű testét két nagy fekete folt díszíti.  A hím úszói vöröses színűek. Ragadozó természetük miatt társas akváriumban nem célszerű a tartásuk. Nagy méretű , sűrű növényzetű, rejtekhelyekkel  teli akváriumban érzik otthonosan magukat. Optimális hőmérséklet 24 -25 fok. Átmenetileg hűvösebbel is beérik. Legjobban az apró halakat és vízi rovarokat kedvelik , de száraz eleséget és növényi táplálékot is fogyasztanak.

Gephyrocharax atracaudatus. Sarlófoltú pontylazac.

Hazája Panama. Kristálytiszta vizek lakója. Hosszúsága 5 -6 cm. Kékeszöld színű testükön kékkel szegélyezett fehéres csík látható. A farkúszót világos folt díszíti. A hím karcsúbb, tetszetősebb, fark alatti úszója fejlettebb mint a nőstényé. Nagyon mozgékony, tágas medencében érzi jól magát. Békés természetű, társas akváriumba való faj, bár időnként a nőstények harciasak. Optimális hőmérséklet 24 -  25 fok. Szaporításuk idején néhány fokkal több. Nászjátékuk látványos. A megtermékenyített  ikrákat a nőstény egyedül rakja le, rendszerint finoman szabdalt levelű növényekre. Az ivadékok 30 -36 óra múlva kelnek ki. 3 nap elteltével már keresi az eleséget a kis csapat. Gyors növésűek.







              
                                                         

                                                       






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése